A rutinos beálló pályafutása során számos csapatnál megfordult: a Dunaferrnél nevelkedett, járt Svájcban, tíz évet töltött Egerben egy rövidke békéscsabai kitérővel, majd az MTK következett, végül négy évet a HC DAC-nál zárt. Aztán visszavonult. Most mégis itt van. Megkérdeztük, miért.
Mi fogott meg leginkább ebben a fiatal, folyamatosan építkező közösségben, és miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz a pályára?
„Ez egy hosszú vívódás eredménye, hogy aláírtam Kozármislenybe. Mivel abbahagytam a kézilabdát és már nem szerettem volna játszani, attól függetlenül meggyőzhető voltam. Tetszett a koncepció amit elém vetítettek. Tetszik a munka ami zajlik, és a jövőkép."
A másodosztályú bajnokság kiváló terep a fejlődésre és arra, hogy egy stabil, összetartó csapatot építsünk. Te személy szerint miben szeretnél a leginkább előrelépni a szezon során, és hogyan tudod segíteni a csapatot ezen a közös úton?
„Szerintem a másodosztály a fiataloknak nagyon jó beépülési lehetőségként szolgál, tudnak fejlődni, és remélhetőleg a győzelmek igazi csapatot kovácsolnak. Szeretnék a rutinommal segíteni a csapatnak, és szeretném ha hozzá tudnék járulni a célok eléréséhez amiket kitűzünk."
Milyen mentalitást és hozzáállást láthatnak majd tőled a követőink a pályán, miközben együtt, lépésről lépésre haladunk előre, és mit üzennél a szurkolóknak így a közös munka előtt?
„Szerintem a legnagyobb erényem a munka, amit bele tudok ebbe tenni. Remélem ez jó példa lehet, illetve – mindennél jobban szeretek nyerni – nagyon szeretném, ha a szurkolók sok győzelmet láthatnának. Azt üzenném nekik, hogy jöjjenek minél többen a mérkőzésekre, legyenek ők a nyolcadik ember a pályán."
Sok sikert a kék-fehér mezben, Barbara!
Hajrá Misleny!
