Klubunk hisz benne, hogy utunk csak előrefelé vezet. Ennek érdekében igyekszünk mindent megadni játékosaink számára, hogy a legmagasabb osztály kihívásait is sikerrel vegyék.
Nagy örömünkre szolgál, hogy két olyan szakembert is bemutathatunk akik munkájukkal sokat tehetnek céljaink elérésének érdekében az előttünk álló szezon során!
Fogadjátok őket igazi, mislenyi szeretettel, és befogadással!
Petricsevics Krisztina, Gyógytornász
Hogyan kerültél a kézilabda közelébe?
Tíz éves koromban kezdtem el kézilabdázni még pécsett, ahol egészen a felnőttig végigjártam a ranglétrát. Ezt követően elkerültem Svédországba, ahol másfél évet játszottam. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban vissza kellett térjek az országba, s ekkor kerültem kozármislenybe játékosként. Ezután még Baranyán belül két klubot is megjártam, hogy aztán újra mislenyi színekbe térjek vissza. Itt is hagytam abba a játékot.
Miért a gyógytorna?
A gimnáziumban biofizika tagozatra jártam, már itt tudtam, hogy sporttal, illetve emberekkel szeretnék foglalkozni. Ebből jött az irány: orvostudomány, egészségtudomány. Közben lett egy keresztszalag sérülésem, amiből való felépülésnél nagy szerepe volt a gyógytornának. Innentől tudtam, hogy mi az én irányom.
Gyógytornán belül is több irány van. Már az elején tudtad, hogy a sport irányába indulsz el?
Nem volt az. Nagyon szeretek kórházban is dolgozni, de úgy gondolom, amihez a legmagabiztosabban nyúlok, az a sportrehabilitáció, valamint a teljesítmény fokozás. Úgy érzem, ez áll hozzám a legközelebb, ebben gyűjtöttem azóta is a legtöbb tudást. Ez az ami a legjobban érdekel.
Jó pár éve a férfi kézilabda világában tevékenykedtél. Mi csábított most mégis vissza a női szakágba?
A férfi kézilabda a szívem csücske. Azt gondolom, a teljesítmény “legteteje” a férfi testből hozható ki, ezért nem is szeretném elengedni a férfi első osztályt, de nagyon szurkoltam, hogy a baranyai női kézilabda visszakerüljön az NBI-be! A Kozármisleny kitartóan ostromolt már évek óta, hogy valamilyen formában működjünk együtt. Most úgy éreztem, hogy abban tudok segíteni, hogy könnyebb legyen megszokni az első osztály terhelését.
Mivel lennél elégedett a szezon végén gyógytornász szemmel?
Tavalyi szezonban szerintem nagyon sok volt a sérülés. Azt gondolom, az okát utólag már felesleges megkeresni. Egy ilyen kis klub, ahol nincsen rengeteg sztárjátékos a kispadon, nem bírja el azt, hogy ennyi sérülés legyen. Őszintén szólva szakmai kihívásnak is gondolom, hogy ezeket a dolgokat rendbe tegyük. Válaszolva a kérdésedre: Ha kevesebb nem kontaktból fakadó sérülés lesz a szezonban, illetve a játékosok regenerálásában is tudunk annyit hozzátenni, hogy az utolsó tíz perceket jobban, és sérülések nélkül bírják, akkor azt gondolom, hogy mint Eminent fizioterápiás központ, hozzá tudtunk tenni ahhoz, hogy a Kozármisleny bennmaradjon az NBI-ben.
__________________________________________________________________________________
Selymes Attila, Mentáltréner
Ki az a Selymes Attila?
Jómagam is kézilabdáztam, s ezen belül is elmondhatom magamról, hogy közel 200 NBI-es mérkőzésen léptem pályára Tatabányán, illetve Komlón. Ezt követően edző, illetve kapusedző lettem, de mivel úgy gondolom, hogy igaz a mondás, miszerint jó pap holtig tanul, ezért elvégeztem a mentáltréner iskolát is, jelen pillanatban pedig itt, Kozármislenyben kaptam egy lehetőséget arra, hogy mentáltrénerként segíthessem a lányokat az első osztályban.
A múltadból adódóan szinte egyértelmű volt, hogy edző, illetve kapusedző lettél. Mi vitt el a mentáltréneri irányba, illetve pontosan mit is kell ez alatt érteni, valamint téged mi vonzott ebben?
A mentál tréner egy tanácsadó, egy társ a bajban. Az edzőkön kívül igyekszek segíteni a stressz kezelésében, vagy akár egy beilleszkedési problémát megoldani. A csapat kohézióját javítom, illetve az edző számára tudok segítséget adni, adott esetben olyan problémákat feloldani, illetve láthatóvá tenni, ami nem mindig látszik egyből, vagy egy más szemszögből. Én röviden, és közérthetően így tudnám megfogalmazni, hogy mi is az én dolgom a csapat mellett. Hogy mi vonzott ehhez a szakmához? Én magam is fontosnak tartottam a mentális felkészülést már játékosként, majd a pályafutásom után szembejött egy képzés, amit Kenyeres András tartott ( a vízilabda válogatott, illetve pillanatnyilag a Telekom Veszprém KC mentál trénere), és kíváncsivá tett, hogy hogyan lehetne tudatosan felkészülni a sport kihívásaira.
A mérkőzéseken jelen leszel, ott is tudsz segíteni a lányoknak?
A hazai meccseken igyekszem itt lenni, de mint néző. A mérkőzések előtti edzéseken lesz nagyobb szerepem. Ilyenkor a csapategységet próbljuk növelni, egyénileg pedig folyamatos kommunikációt igyekszek kialakítani a lányokkal, hiszen így tudok nekik a legtöbbet segíteni.
Említetted a csapategységet. Mivel tudod ezt növelni?
Különböző játékokon keresztül próbálok stressz helyzetet kialakítani, és ebben az állapotban kell majd a lányoknak döntéseket hozni, hiszen a mérkőzéseken is ez vár rájuk. Lehet itt gondolni teljesen kézilabda idegen szituációkra is. Koncentrációs, illetve bizalom gyakorlatokat tervezek “hozni” az edzésekre, hogy a döntő szituációkban is feltétlenül megbízzanak egymásban a csapat tagjai.
Mivel lennél elégedett a szezon végén mentál tréneri szempontból?
Ha a lányok büszkén elfogadnák az eredményt, amit elértek, illetve ha úgy érzik majd, hogy fejben tudtak fejlődni, előrelépni. Ne legyen meg az az érzésük: “igen, ott voltunk, egy pici kis koncentráció hiányzott”. Ha ezek a mondatok megszűnnek a játékosoknál az önértékelésük során, én elégedett leszek!
Kívánjuk, hogy minden célotok valóra váljon! Kriszta, Attila! Üdvözlünk titeket a mislenyi sportcsaládban!